Sok előnye (de természetesen hátranya is) van annak, ha az ember egy történelmi folyamatot az ido, vagy a ter távlatábol néz végig. Az idö hátratekintési éleslátást hoz, a tér szélesebb körü rálátast... A Magyar rendszerváltás hajnalán innen, a relativ távolból, feltünt pár érdekes dolog, de hát akkor ezek nem látszottak igazán fontosnak. Az országgyulésben fel- feltünő diszmagyar öltözet például még tetszhetett is volna... Késöbb már elgondolkoztunk azon, hogy miért igyekezett annyi mindenki megmenteni a határokon tul elő magyarokat, mikozben otthon a határokon belül gyerekek eheztek, éhesen mentek az iskolába, hajlektalanok fagytak meg... Talán az ő sorsukkal kellett volna először törödni. Sorolhatnám tovabb ezeket az érthetetlen dolgokat, kiegészitve azzal is, hogy vajon miért volt/van az, hogy az elért eredményeket is össznépi lekicsinylés fogadja... Mi romolhatott itt el?
Persze könnyü lenne itt most egyik, vagy másik pártot vagy, szokás szerint, a kormányt (elözők, jelenlegi es jövőbeli) okolni. Könnyü es népszerü. De hát ki a kormány és kik a pártok? Az Egyesült Államok alkotmanya igy kezdödik: We the people... Mi, a nép. Egy igazi demokráciában az igazi hatalom a nép és ezt az intezményei utjan gyakorolja. Magyarország ma igazi demokrácia. Hogyan juthatott mégis oda ahol van? Gazdaságilag és meg inkabb tarsadalmilag?
Sok okot lehetne felsorolni, meg is teszik jo néhanyan, ki ilyen, ki olyan szinezettel. De ha a sok okot elkezdjuk visszafele analizálni, az összefüggéseket megkeresni és ezek mentén mászni a kiválto okok csúcsa felé, két alapvető probléma látszik kikristályosodni.
Az elmult húsz evben sok mindent csináltak az országban, de amit mindenki elfelejtett, elmagyarazni a népnek, hogy mit jelent az a két szó, hogy DEMOKRÁCIA és KAPITALIZMUS. Márpedig ez életbevágoan fontos lett volna...
Gondoljuk meg, honnan jöttünk.
Keves kivétellel a nép eszében a nyugati kapitalista társadalmak a jolétet jelentették, amit legtöbben csak azzal tudtak mérni, hogy a Nyugatnémet esztergályos BMW-vel erkezett a Balatonhoz és böven költekezve töltötte idejét mig magyar kollégaja örült, ha kis Trabantjaval eljutott a Foti tohoz... Azzal már kevesen foglalkoztak, hogy otthon Németorszagban az esztergályos az Aldiba jart vasarolni, mert a pénze német markaban es utobb euroban közel sem ert annyit, mint az a balatoni költekezés alapjan elkepzelheto lett volna.
Nem foglalkozott azzal sem senki, hogy egy-egy korhazi kezeles Angliaban sok csaladnak anyagi katasztrofát jelenthetett és hogy a gyogyszerekert szinte mindenütt kemenyen fizetni kellett...
A balatoni BMW délibábon at az sem látszott, hogy a bajban a kapitalista Államban a segitseg keves és egyre kevesebb, hogy mindenkinek magáért es egymasért kell helytállnia. Ez nem baj, hiszen ettol épül a közösség és ettol lesz az egyen erősebb és kezdeményezőbb... de kihagyni a képből nagy hiba.
A demokráciárol is keveske igazi elképzelese volt a népnek. Szabadság? Igen! Mindent lehet? Biztos... Hogy a politikusok a választások elött a vilagon mindenütt lóditanak? Hát azt csak nem... pedig igy van. A véleményt elmondani? Igen! A másik véleményet elfogadni? Azt már nem...
Magyarország történelmének egyik legfontosabb pillanatában a költő kései utodai minden oldalon és minden felekezetben elfelejtették azt, amit pedig gyerekként mind belénk vertek: Én egész népemet fogom tani-tani... Senki nem tanitotta a népet a demokrácia müvészetére es a kapitalizmus gyakorlására.
Nem, hogy nem tanitotta senki öket, de meg sokan rossz példát is mutattak és mutatnak ma is.
Csoda-e hát, ha olyan dolgok történnek, mint a pénzüket vesztett libatenyésztök, akiknek senki nem magyarazta el, hogy a részveny nagy rizikoju befektetés es ha ezt nem akarjak, vegyenek kötvenyt, ott leglább a tőke biztos. A káposzta termelőknek sem magyarázta el senki, hogy bármilyen szép káposztát termelnek is, ha nincs rá piac, másra kell váltani. A kis faluban, ahol gyönyörű zöldség terem, arrol álmodik a nép, hogy csak egy konzervgyár kéne (lenne is neki helye...) és minden jo lenne... Nem értik, miért nem jön a konzervgyár... A kapitalista gazdasági rendszer nem azért maradt fenn győztesen, mert az olyan jo... csakis azért maradt fenn, mert jobbat még senki nem talált ki.
Lehet ellene hadakozni és akár politikai tökét is kovácsolni ebböl, de ez nem valtoztat azon, hogy a kapitalista rendszer által kikenyszeritett verseny, az allando megfelelés es fejlödés kényszere mindent előre visz. Az egyes emberek szintjen az eredmeny változo, de a tarsadalom, a nép, az ország szintjén az elönyöket nem lehet megkérdőjelezni.
Amit nem lehet, a felelősséget masra háritani. Nem a kormany, nem a párt, nem a multik, nem egyes nepcsoportok, vallások az oka annak, ha egy nép, egy ország az adott lehetőségek ellenére sem megy elöre es felfelé. Egy igazi demokráciában erről csak a nép maga tehet.
A Messiás és csodavárás helyett tanitók kellenek, akik megmutatják a különbséget a demokrácia és az anarchia között, akik megértetik a néppel, hogy a piac nem ellenség, hanem lehetőség... de a lehetőséggel élni kell egyedileg és kollektivan, nem várva valami felsőbb közbelépésre...
A demokrácia es a kapitalizmus megértése nem szünteti meg automatikusan a szegénységet viszont feleslegessé teszi a bünbakkeresést. És akkor talán marad idő és energia felkarolni az elesetteket, visszavezetni öket az asztalhoz, ami mellett a verseny eredményébol mindenkinek jut valami.
