(Elnezest, hogy ezek ekezetek nelkul erkeznek. Meg nincs magyar ekezetes klaviaturam.)
A lathatatlan lany
Igaz tortenet…
A juliusi nap forro fenyeben kulfoldi rendszamu auto allt meg a nagy bevasarlo kozpont parkolojaban. A sofor szakallas, magas ferfi, lathatoan nem eloszor jar itt. Mellette csinos rovid haju lany.
Kiszallva az autobol, hatarozott leptekkel indult el az epuletek fele es kozelebb erve korulnezett… keresett valamit vagy valakit… belepve az uzletkozpont kellemes huvosebe, magyarul szolitotta meg az egyik biztonsagi ort.
- Elnezest… regebben voltak itt hajlektalanok, most nem latom oket…
- Mer’, hianyzanak? – vagott szavaba az or.
- Nem arrol van szo, csak tudni szeretnem, hova mentek, jonnek-e ide neha meg?
- Hat ki lettek takaritva innet… harcolunk ellenuk kemenyen, remelem ide nem jonnek tobbet! – az or lathatoan meg volt elegedve magaval.
- De tenyleg nem tudja, hova mehettek?
- Nem tudom, nagyon elszemtelenedtek, ki lettek takaritva innet.
A ferfi szemeben valami mely szomorusag tukrozodott… egy pillanatra eszebe ottlott, mit mondott Balint, az egyik hajlektalan, mikor egy evvel korabban a parkoloban talalkoztak. “Nekem muszaj inni, hogy elviseljem mikor szinte mindenki, akitol kerem, hagy vigyem a kocsit a szazas fejebe a helyere, elzavar, hogy te budos cigany, takarodj!”
Elszemtelenedtek? Vagy csak meg ehesebbek lettek?
Az or mindebbol mit sem vett eszre. Nem az o dolga ha ez a bolond keresi azt “amit” ok sikeresen kitakaritottak. Mire ujra felnezett, a szakallas mar kifele ment az automata ajton…
Kint masik or allt, idosebb, gumibottal es egy nagy szurke kutyaval ,aki a melegben aleltan hevert a labanal. A szakallas ot is megszolitotta…
- Nem tudom hova mentek. Mult heten lebuldozereztek a satrakat az embereket meg elkergettek. A kozonsegnek eleg volt beloluk, ide nem johetnek tobbet.
- De hat ha itt dolgozik, csak kellene tudnia, ha csak nagyjabol is, merre mehettek?
- Hat ha annyire kivancsi, menjen az egyes kapuhoz, ott ul egy terhes lany, az hozzajuk tartozik, o talan meg tudja mondani.
A szakallas nagy orommel koszonte meg a felvilagositast es egy pillanatra ugy tunt, a nap fenyesebben sutott a parkolo azon szegletebe. A szakallas akkor meg nem tudhatta, hogy ez az or titokban estenkent vajaskenyeret csempeszett az ehezoknek…
De a napfeny csak pillanatokig tartott. Ahogy elindult, hata mogott az orhoz gurult egy kerekes szekben ulo ferfi.
- A Balintekat keresi? Remelem a banyaban van es mar rarobbantottak a homokot!- mondta jo hangosan, hogy a szakallas is hallja.
Az egyes kapunal nem egy, hanem ket fiatal terhes no is ult, a nagy melegben szinte aleltan, a kenyelmetlen fem padon hat honapos eletet takaro hasuktol kenyszeritett pozban… csak a szemuk elt, benne remenytelenseg. Ket cigany fiatalember allt a pad mellet, egyikuk izmos es sotetebb boru, masikuk vekony, labuknal szakadt, ures szatyor.
- Jonapot! En a Balintekat keresem…
- Mier’?
Latszott mind a negy fiatalon, hogy barki, aki a Balintek utan erdeklodik, csak rossz hir lehet… de ugyanakkor igazabol meg senki soha nem erdeklodott a Balintek utan. Akik jottek es elkergettek oket, nem kerdeztek a nevuket, mint ahogy azok sem, akik ejjel rajuk gyujottak a satrat, az elmult telen haromszor is.
- Nekem a Balint ismerosom es a Tunde is…
Ez lehetett a varazsszo mert hiszem aki Tundet is ismeri, nem lehet ellenseg. Tundet aki felnott kora ellenere sem magasabb 150 cmnel es Balint csak ugy emlegette mindig, hogy a “Kis felesegem”… Tunde pici meretei ellenere is kepes volt a nagy melak embert lebeszelni arrol, hogy egy kis “Koccintos”-ert konyorogjon…
- Nem johetnek azok ide tobbet, de en a Balint fia vagyok. – mutatkozott be a vekonyabb fiatalember.
- A kutya megvan meg? – kerdezte a szakallas.
Masodperceken belul meg volt a bizonyitek, hogy a fiatalember igazat mondott, hiszen a fekete kutya viselt dolgait mas mint Balint fia nem igazan tudhatta.
- Hoztunk megint ruhat, meg mindenfelet, mint tavaly, akkor odaadnam nektek – mondta a szakallas.
- Uram, kaphatnank valamit enni elobb? Tegnap este ota nem ettek a lanyok sem semmit…
Mintha egy pillanatra megallt volna a vilag, pedig szazak es szazak jottek mentek, megrakott kocsival, szepen oltozve, draga autokbol ki- es beszallva…
Nem sokkal kesobb a szakallas megrakott bevasarlo kocsival erkezett vissza… Bent alaposan kellett tornie a fejet, mit is vettek annak idejen, mikor az o felesege varta gyermekeiket… De azert sikerult osszeszedni mindent, ami el is all a melegben meg jot is tesz a ket aldott allapotban levo lanynak is meg a fiuknak… gyumolcs, paradicsom, paprika, tej, paprikas kolbasz, rostos ital, csokolade…
Ugy estek neki az etelnek, hogy azt nem lehetett szinleni, igy csak az eszik, aki mar napok, hetek ota ehezik es csokit ki tudja, mikor tartott a kezeben utoljara…
Szazak es szazak jottek-mentek kozben es nem lattak semmit…
Egy masik kocsival ujra fordult a szakallas es odatolta az auto rakomanyat. Most jott vele a lany is, kezeben kulon kis csomaggal. Volt ott sok minden, cipok, polok, vekonyabb takarok es meg egy nagy, hofeher paplan is ami az eredeti muanyag zsakban volt, nem hasznalta meg senki.
Az egyik lany a paplant megsimitva, halkan sohajott: O milyen gyonyoru feher!
Ezt sem latta es nem hallotta meg senki…
A rovid haju lany kozben egy nagy csomo bizsut vett ki a csomagbol… ezeket el lehet adni de hordani is lehet majd… A ket fiatal orommel turkalt a sok holmi kozott… ez penz persze , de talan egyet egyet el is lehet tenni es felvenni majd…
Kozben odajott az or es ellenorizte, hogy nincs-e a kocsiban alkohol (nem volt) es azt is tisztazta, hogy nem a fiatalok keregettek, hanem valaki jott es hozott nekik egy csomo mindent. Ezt parszor el kellet a radion ismetelni, lathatolag a vonal masik vegen olyasmit hallottak, amit meg eddig nem nagyon. IGEN, IGEN, nem keregettek, kaptak. KAPTAK.
A szakallas lathatoan zavarban volt a sok-sok koszono szo hallatan es jobb hijjan kezet fogott a negy fiatallal, akik akkorra mar a rongyos nagy szatyorba rakosgattak a kincseket.
-Uram – mondta az egyik – nem tudna nekunk valami munkat adni?
A tomeg erre sem figyelt fel…
Ahogy a szakallas magas alakja es mellette a lany elvegyult a parkolo tomegeben, a hatukon ereztek a negy fiatal pillantasat. -Ma este legalabb egyszer nem ehesen megyunk aludni es a babak is jollaknak a kerek kis hasakban…
A hosszu nyari nap mar a vegehez kozeledett, a padon mar csak egy terhes lany ult, mellette egy bevasarlo kocsiban par polo, gyonyoruen osszehajtva, ahogyan az kell, mellette a vacsorara es reggelire valo.
Ul, kezet hasara teszi mint minden varandos asszony a vilagon mindenutt, szemeben a messzeseg es meg nem ertett gondolatok.
Szazak es ezrek mennek el mellette es csak az ures padot latjak. Korabban szazak csodalkoztak, hogy miert beszel az ures padhoz az a szakallas meg a rovid haju lany…
Amit nem latnak az nincs… Az Europai Unio kozepen, egy nyuzsgo fovarosban, 2009 nyaran egy 6 honapos terhes no lathatatlan lehet, ehezhet es nincs hol lehajtani a fejet…
Ugy tunik, rombolni kivaloan tudunk…. Kenyeret osztani meg nem.
