Manapság divat szidni a multikat. Közben az ugy elfelejtődik, hogy nagy munkahelyteremtők, hogy a vásárlóknak alacsonyabb árakat hoznak (mert ugye a bolt van a vásárlóért es nem forditva, ahogyan sokan hinni látszanak, a vásárló a boltért és a termelőkért) és hogy vannak magyar multik is, csak öket külföldon nem utálja senki. Bünbakkeresésben nagyok vagyunk, pedig hát lehetne a multiktól sokat tanulni is. Nem véletlenül és nem profithajhászás es kizsákmányolás alapján lettek nagyok. Sikerük egyik titka, hogy tudtak alkalmazkodni.
Nálunk itt Europa szivében 100 kilométert kell autozni, hogy az ember találjon egy olyan kulturált és változatos kinálatu bevásárlo központot, amibol Magyarországon azok a fránya multik minden várost körülépitettek. Hogy itt miért nem, annak semmi köze a multikhoz és sokan az itteniek közül irigykedve mesélnek az otthoni kereskedelmi egységekröl, a késö esti és vasárnapi nyitvatartásról... De nem erröl akartam irni.
Mint tudjuk, az Auchan francia cég és mikor saját hazájukban nőni kezdtek, pillanatok alatt elszivták a vásárlókat a kis városi boltoktól. Azok legtöbbje rendre tönkre is ment. Hiába mondogatták, hogy náluk jobb a kenyér vagy frissebb a zöldség... ez részben nem is volt mindig igaz, másrészt meg a vásárlók döntöttek: nekik fontosabb volt a kényelmes parkolás, az alacsonyabb árak és a nagyobb választék. Egy pár kis bolt megmaradt, ök profilt változtattak és vagy olyan szolgáltatast kezdtek nyujtani, ami a nagy áruházaknak nem volt, vagy olyan választékot kináltak, amiért a vevők hajlandok voltak odamenni. De hangsulyozom, a boltok és szállitóik változtak és nem azt próbálták kicsikarni, hogy a vevők változzanak!
Aztan jött Francois Mitterand elnök, aki zászlójára tüzte a kis boltok megmentését. A kutya sem kérte erre, de mint választasi manőver, populáris volt. Az Auchan, mint a legnagyobb és legtöbb uj áruházat épitö cég, kiváló celpont volt az uj akció számára. Persze mint mindenütt, Franciaországban is nagy a szája a politikusoknak, de szerencsére ott sem tehetnek mindent meg a populizmus jegyében. Hogyan lehet egy magáncég növekedését állami eszközökkel meggátolni? Az Europai Unió szigorú verseny szabályai nem sok mozgásteret hagynak az ilyesmire (szerencsére...). Végül is a Francia honatyák egy olyan törvényt hoztak, amely előirta, hogy az uj épitésü szupermarketek alapterületének milyen arányban kell lenni az adott szupermarket vonzáskörzetében lévö kis üzletek alapterületével. Diabolikusan kitalált törvény volt ez, hiszen a kis varosokban, településeken, de még a nagyobb városokban sem igen volt hely uj kis üzletek épitésére, igy szo sem lehetett uj szupermarketekröl sem...
Egy vállalkozás csak akkor eletképes hosszu távon is, ha növekedni tud. Az Auchan is ilyen választás elé került. De hogyan növekedjen otthon, ha az uj törvény ezt lehetetlenné teszi? Megtámadni nem lehetett mert igazábol nem volt korlátozás... még ha az is volt igazábol.
De hamarosan megszületett a megoldas. Franciaország-szerte az Auchan áruházak köré szép és változatos galériákat épitettek, tele kis üzlettel, vendéglővel, szolgáltatásokkal... és rövid idö mulva elhárult minden akadály az ujabb bevásárló központok épitése elöl, mert a kisboltok alapterületi aránya bőven a törvényben előirtakra módosult. A politikai beleszolás a tervezettől teljesen eltérő eredményt hozott, egy nagy, vásárlo orientált szervezet megtalálta a módját, hogy ugy változzon, hogy vásárlói is és maga is elönyben maradjon.
Szinte hallom az ellenzők felhördülését: Az Auchan (és a többi nagy áruház) kijátszotta a törvenyt! Erröl szó sincs. Ott is a vásárlók döntöttek mert ha nem tetszene az uj megoldás, nem lenne életképes. A termelö és a kereskedő van a vásárlóért és nem forditva!
Amikor a Cora, az Auchan Magyarországra jött, már természetes módon hozták magukkal a galériás elrendezést, hiszen ez azota többszörösen bizonyitotta vásárlóvonzo képességét.
Az ember csak aggodalommal tudja figyelni az olyan kezdeményezéseket, amik azt célozzák, hogy egy áruház polcain minimum ennyi vagy annyi magyar árunak kell lenni. Micsoda korlátolt gondolkodás az, mely elhiszi, hogy ezzel a magyar termelöket segiti valaki. Ha muszáj betartani a százalék irányelvet, akkor mindegy milyen a minőség, ki kell rakni a polcra amit a magyar termelö kinál. Hol van akkor a termelőre nehezedő verseny nyomása a minőseg fenntartására, az ujitásra? Ilyen gyorsan el lehet felejteni, hogy a verseny nélküli piac hova vezet? De tévhit az is, hogy ha a magyar termelök nagyobb részt kapnak a hazai piacból, meg lesznek mentve. Ma még talán, de holnap, holnapután már nem. Termelők, akiket nem szorit a minőség és az ujitás kényszere, akik nem igyekeznek ujabb és ujabb piacokat keresni, más szoval akiknek nem muszáj változni, halálra vannak itélve. Mert a világ változik körülöttük, de egy buta irányelv elhiteti velük, hogy ők maradhatnak a régiek.
A mostani gazdasági világválság az Egyesült Államokból indult és a kiskereskedelmi forgalom ottani visszaesésének egyik legnagyobb vesztesei a hatalmas bevásárló központok lettek. Ezekben rendszerint van egy vagy két ugynevezett „horgonyzo” üzlet, nagy áruház, mint nálunk a Skala vagy a régi Corvin. Ezek egy része egyszerüen tönkrement, mások üzletek sorát zárták be. A végeredmény? Bevásárló központok hatalmas üres területekkel. A bevásárló központokat üzemeltető cégek azonban rugalmasan reagálnak a kihivásra. A Fortune folyóirat jelentése szerint csak 2009 második negyedévében legalább 63 egyház, 244 gyogyitó intézmény és 172 iskola költözött be a korábban áruházak altal elfoglalt bevásárlóközponti szárnyakba. De volt olyan is, ahol müvésztelepet vagy pihenő parkot rendeztek be az épület egy részében. A cégek érdeke, hogy a vásárlók továbbra is jöjjenek és a vásárlók szavaznak minden pillanatban. Ahol jönnek, megmarad a bevásárló központ. Ahol nem, eltünik.
Hogy a vásárlók mit csináljanak, mit szeressenek, nem pártoknak es egyházaknak kell megmondania. Ezt majd eldöntik ők maguk. Ebbe a körbe tartozik a vasarnapi nyitvatartás is. Az Egyesült Államokban a vasárnapi nyitvatartás a legtermészetesebb dolog a világon. Kicsit késöbb nyitnak a boltok, hogy aki akar, reggel elmehessen misére. A többi az emberekre van bizva. Ahogy azt kell.
A fenti példák hatalmas cégek alkalmazkodási taktikáit mutatják be, de van ebben böven tanulság az egyszerü ember, a kis vállalkozó számára is. A változást nem lehet változatlansággal kivédeni. A változást vagy a változatlanságot nem lehet központilag diktálni (bármennyire kényelmes is lenne az).
Sikeres csak az lehet kicsiben és nagyban aki a változásban a lehetőséget latja, aki kihasználja azt, aki fejlödik és ujat teremt, aki előre megy és legföképpen aki nem hallgat a visszafelé gondolkodók szirén hangjára.
Az almát a tüzből mindig magunknak kellett kikaparni... a különbség most az, hogy a tüzet is magunknak kell rakni. De mennyivel finomabb ez az alma, mikor elkészül!
