HTML

A 100 legszegényebb

Ha van száz leggazdagabb, miért ne beszélhetnénk a száz legszegényebbről. Kik ők? És miért azok, akik? Hogyan vállalhatunk velük szolidaritást és hogyan segíthetünk abban, hogy önmagukon segítsenek?

Friss topikok

  • BS50: @Fekete Florin: Amit irsz, teljesen fejen talalja a szoget es tokeletesen igazad van abban, hogy a... (2009.10.15. 20:28) Baltazár esete az Egyetemmel
  • Fekete Florin: @BS50: Bocsi, hogy későn reagálok, de nem értem rá eddig. Hát az a szomorú hírem, hogy nem tudom ... (2009.10.14. 00:20) Amália esete a Multival
  • BS50: Szo soncs arrol, hogy akik ellenkeznek, definicio szerint rossz emberek. Az o erzesuknek is van al... (2009.09.28. 08:26) Ket hir ami erthetetlen...
  • BS50: @CSR bloggerina: Az eltérő vélemény megfogalmazása és az annak kapcsán kialakuló vita nem veszeked... (2009.09.20. 09:28) Aki változni képes, megmarad
  • BS50: @Fekete Florin: Igen az logikus lenne, de szeretnem inkabb egyben tartani ezt a fonalat. Ha megten... (2009.09.19. 10:54) Szociovideó

Linkblog

2009.10.13. 18:36 Fekete Florin

Baltazár esete az Egyetemmel

Címkék: egyetem hajléktalan rab álláskeresés nyugdíjas koldulás hátrányos helyzet ingyenmunka

A nevek kitatáltak, de a személyek és az események nem. Aki a valóssággal hasonlóságot vél felfedezni, az nem a véletlen műve. Ha minden olvasó más-más valós személyre ismer rá, az sem a véletlen műve. Nem egyedi esetről, hanem társadalmi jelenségről van szó.

Ha a hátrányos helyzet szóba jön, hajlamosak vagyunk szomorú szemű, maszatos arcú, korgó gyomrú kisgyerekekre vagy beteges, magányos, öreg hajlotthátú nénikékre esetleg kerekesszékes vagy fehérbotos embertársainkra gondolni.

A hivatalok nem ilyen képekben gondolkodnak hanem adminsztratív adatokkal operálnak: jövedelem, iskolázottság, ilyesmi.

Történetünk hőse egyik séma szerint sem tekinthető hátrányos helyzetűnek. 30-as, egészséges, sportos, jóhumorú férfi. Már a szülei is iskolázottak voltak, ő még képzettebb és a diplomás minimálbér is megjár neki. Az ilyen embereket célozzák meg a sportkocsireklámok - kontinensünk másik részén. Itthon ez az ember - bár statisztikai paraméterei átlagon felüliek - hétköznapjai nagy részét hajléktalanként és ingyenmunkásként éli meg.

Illusztráció: öko-design pillepalack-fotel. Történetünk hőse nem ilyen kényelmes helyen alszik, és másra hasznosítja a pillepalackot. Fotó: mindennapibetevo.blog.hu

Baltazár kétdiplomás fiatalember, az egyik szakát egyetemen oktatja, ebből éppen doktorira készül. Két nyelven beszél, az egyikből szakfordít is.

Abban a vidéki városban telepedett le, ahol lediplomázott és tanítani kezdett. Örökségből tudott egy olcsóbb lakást is venni, melynek viszont magasak a költségei. Nem csak kocsija nincs, de még reménye sincs arra, hogy húsz-harminc éven belül kocsija legyen, hiába célozgatják a nyugati sportkocsi-reklámok.

Időközben az állása megszűnt és két év álláskeresés után egy többszáz kilométerre lévő másik vidéki város Egyetemén tanít. Emiatt Baltazár értelemszerűen heti ingázásra kényszerül.

Ez az Egyetem egyáltalán nem korrekt munkáltató. (Sok munkáltató nem az.) Szállást vagy szállástérítést nem biztosít. Útiköltséget sem. És ami a legdurvább, nem havonta, hanem csak félévenként utalja a munkabért: Karácsony előtt és valamikor júniusban.

Baltazár bár utólag mindig megkapja a bérét, de előtte gyakorlatilag fél éven át ingyen dolgozik; napi megélhetését kölcsönkérésből oldja meg, amit bár mindig visszafizet, de ezt addig is koldulásként éli meg.

Bérének nagyjából egyharmadát elviszi az ingázás útiköltsége. Másik harmada elmegy a lakásának fenntartására, mely annak ellenére magas, hogy a hét nagy részében nem is lakik benne. A haramadik harmadból kényszerül megélni, ruházkodni, telefont fenntartani (főnöke megköveteli hogy legyen, bár ő ellene nélküle is) és étkezni; ez utóbbi is annyival drágább, hogy a hét nagy részén nincs lehetősége főzni. Nagyon szűkösen jön ki a béréből.

Doktori disszertációjának magas költségeit özvegy édesannyja kuporgatja össze nyugdíjából.

Baltazár ilyen anyagi körülmények között nem tud szállást bérelni, az Egyetem viszont nem biztosít neki. Ezért munkahelyén, az Egyetem oktatási épületében alszik - teljesen illegálisan.

Pár kedves szó és egy kis "nyakolaj" hatására a portás beengedi a tornaterembe, ahol a parkettán, hálózsákban alszik. Azonban ez a luxus sem biztosítható mindig, mert van hogy éjfélig használják a termet és másnap éppen már négykor kezdődik az első edzés.

Ilyenkor jön a "B" terv: muszáj az irodájukban aludnia. De mivel itt a folyosót éjaszaka riasztórendszer védi, a portás kívűlről rázárja az ajtót. Baltazár ilyenkor rabnak érzi magát és álmában is azon aggódik, hogy a portás előbb érjen ajtót nyitni, mint a főnöke. Esetleges biológiai szükségletei végett pedig mindig tart egy pillepalackot magánál.... Amit aztán ha használnia kell, másnap némi szégyenkezés mellett igyekszik nyomtalanul eltűntetni.

Baltazár elvileg eladhatná a lakását és vehetne egyet munkahelyének városában, de ez nem működik. Akkor még távolabb kerülne öregedő édesanyjától, aki viszont egyre inkább igényli Baltazár közelségét. Másrészt az ottani állása sem biztos: félhivatalosan főnöke már közölte, hogy az Egyetemen kari átszervezések kezdődnek, senkinek sem garantált az állása. (Baltazár különben is szeretne előző munkahelyére visszakerülni.) Harmadrészt meg technikailag elég nehéz lakást árulni, ha az ember az ország túlsó végén tartózkodik, ráadásul ingatlanpiaci válság (is) van.

Szóval ebben a patthelyzetben létezik Baltazár, aki a statisztikák szerint  - és élete kisebb hányadában a valóságban is - egy jól képzett, ígéretes pozícióban lévő, majdnem átlagos jövedelmű (-persze csak a vidéki, nem pedig a többszörös fővárosi átlagjövedelem  szerint-) lakással rendelkező fiatalember.

Ugyanakkor hétköznapjai túlnyomó részében  hajléktalanként és ingyenmunkásként tengődik, valamint sokszor koldusként és rabként éli meg helyzetét.

3 komment

2009.10.03. 19:18 volhaj

Szeptember 19. Gödör

A kiadvány megjelenésének napja a Gödörben:

 

Szólj hozzá!

2009.09.28. 21:15 volhaj

Kerekesszékkel a BKV-n

Ennyire nehéz lenne? Ha nincs akadálymentesítés, akkor ez a megoldás?

Szólj hozzá!

2009.09.27. 23:05 volhaj

Egyszer fent, egyszer lent

Flashmob a Blaha Lujza téren:

Szólj hozzá!

2009.09.27. 13:05 volhaj

Magyar művészek a homofóbia ellen

Szólj hozzá!

2009.09.20. 20:20 BS50

Ket hir ami erthetetlen...

Elnezest, hogy megint ekezetek nelkul irok de nincs most keznel az a billentyuzet... Szoval ma ket hirt is hallottam a hiradoban, ami megdobbentett es ami kicsit talan ravilagot arra is, hogy miert vannak a dolgok ugy ahogy vannak... legalabbis reszben.

Az egyik hir az volt, hogy tobb, mint a fele a magyar adofizetokenk nem rendelkezett az ado 1 %-arol es a tobb, mint 33 milliard ami szetoszthato lenne, benn marad az allamnak... Pedig hat lehetett volna civil szervezeteket is tamogatni, lehetett volna abbol a penzbol gyerekeknek ebed... ismerem a magyar adobevallo lapot, hat nem olyan veszesen nehez az a rendelkezes. A tobbseg megsem tette meg. Biztos tajekozatlansagom az oka annak, hogy valahogyan nem ertem, miert nem tesznek mar ennyit sem meg egymasert az emberek.

A masik pedig az az 50 millios tamogatas, amibol par roma csalad mehetett volna uj hazba es amit lehet, vissza fognak adni mert a fulaban, vagy az onkormanyzatban, vagy hol, olyan nagy az ellenkezes... Na errol kene egy esettanulmany, ha valoban igaz a hir. Meg kene nezni azoknak a lelket, akik ellenallnak... miert teszik? Es hogyan lehetne meggyozni oket, hogy ez az ut nem vezet sehova?

3 komment

2009.09.18. 16:04 Fekete Florin

Szociovideó

Technikai próba. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e videót feltennem.

Az alábbi szociofilmet a YouTube-on találtam.

(Persze hogy nem véletlennül, kedves ismerősöm készítette, akinek a blogja itt érhető el.)

3 komment

2009.09.18. 14:47 BS50

Amig otthon panaszkodtunk...

A Lengyelek szépen kereskedtek.. a multikkal persze. Franciaország szerte Lengyel heteket rendeztek többször is és persze közben is és azóta is lehet kapni a Lengyel árukat. Viszik is mint a cukrot. Persze lehet, szolni kéne nekik, hogy ne csináljk... Végül is ha nincs egy Magyar cég sem aki hasonloan kereskedne és közben egy csomo embernek munkát adna, akkor ne csinálják a Lengyelek se...

 

 

 

Szólj hozzá!

2009.09.18. 13:58 Fekete Florin

Amália esete a Multival

Címkék: multi rab képzés állami gondozott ingyenmunka

A nevek kitatáltak, de a személyek és az események nem. Aki a valóssággal hasonlóságot vél felfedezni, az nem a véletlen műve. Ha minden olvasó más-más valós személyre ismer rá, az sem a véletlen műve. Nem egyedi esetről, hanem társadalmi jelenségről van szó.

Vidéki nagyváros, valamikor 1999-2000 körül. Amália állami gondozott, ahogy maguk között mondják: zacis. Egy sivár, szocreál hangulatú gyermekotthonban - a zaciban - él, amely belső életét tekintve leginkább egy börtönhöz volt hasonlítható. Mivel a gyermekotthon felszámolás előtt állt, a merev börtönszerű viszonyok annyiban oldódtak egy kissé, hogy a helyzet teljesen kaotizálódott: mindent és mindenkit eluralt a teljes (lét)bizonytalanság.

Amália az általános bizonytalanság hatására elhatározta, hogy kezébe veszi a sorsát. Hallott egy kedvezőnek tűnő lehetőségről és mivel nem volt senki a környezetében aki erről lebeszélte volna (sőt, néhány nevelője még támogatta is ebben!) belevágott.

(A fotó csak illusztráció: Multik a város szélén. Forrás: Google Earth)

A kedvező lehetőséget a Multi Áruház nyújtotta: egy olyan képzést amely három hónap alatt "kereskedő szakmát" ad a kezébe. Így hát Amália otthagyta a kereskedő szakközépiskolát ahova járt, mert hát miért tanuljon még három évet azért, amit három hónap alatt is megtanulhat. Ráadásul a Multi garantálta a munkábaállást is a képzés után.

A tanfolyam első két napja elméleti oktatás volt, bemutatták az áruházat és a vezető dolgozókat. Utána a többi idő már "szakmai gyakorlat" volt, azaz három hónapig az áruházban dolgoztak a tanfolyam résztvevői - természetesen ingyen.

Azaz dehogy ingyen! A tanfolyamot mindenki sikeresen elvégezte, erről kaptak is valami papírt. A Multi abban is tartotta a szavát, hogy mindenkit alkalmazott. Viszont - mint ahogy a kisbetűs részben ez szerepelt a tanulmányi szerződésben - a tanfolyam fizetős volt. A Multi volt olyan nagylelkű, hogy a tandíjat meg is hitelezte a résztvevőknek. Ezt most kellett visszafizetni, automatikusan le is vonták a fizetésből.

A tandíj havi összege kb. 80 %-a volt a havi munkabérnek. Amália és sorstársai annyit kaptak csak kézhez, hogy megvegyék a buszbérletet (enélkül nem tudtak munkába járni) és jutott még egy kevés pizzára, üdítőre is. A háromhavi tandíjat a munkábaállás első három hónapjában kellett visszafizetni. Ekkorra persze elérkezett a próbaidő utolsó napja, és annak rendje-módja szerint ki is rúgtak mindenkit. Kellett a hely a következő turnus ingyenrabszolgának.

Munkát keresve kiderült, hogy a végzettséget igazoló papír természetesen nem jó semmire, sehol nem fogadják el. Még ugyanennek a Multinak a másik áruházában sem!

Utánaérdeklődtem: a Multi képzéséről sehol sem tudtak. Sem a Munkaügyi Központban, sem foglalkoztatással és képzésel foglalkozó intézményeknél, civil szervezeteknél, cégeknél. Szintúgy nem hallotak róla a szociális szféra ellátó intézményeiben.

Ugyanakkor a Városban a tizenéves állami gondozott fiatalok körében közismert volt ez az információ. Legalább négy turnusban történt ilyen "képzés", turnusonként 6-8 fővel. A helyzet nagyon úgy nézett ki, hogy speciálisan az álami gondozottak körében toboroztak ingyenmunkaerőt, míg szélesebb körben ezt igyekeztek titkolni.

Amália - társaival - gyakorlatilag fél évet majdnem ingyen dolgozott a Multinak. Kedvezménye annyi volt, hogy az utolsó három hónapban vehettett bérletet magának, hogy ne gyalog járjon dolgozni, és megengedhetett magának havonta egy-két pizzát, üdítőt. A tanfolyamról szóló papírját sehol sem fogadják el.

A kiszolgáltatottakat kihasználni, megalázni és még kiszolgáltatottab helyzetbe taszítani - nos nem folytatom, mindenki gondolja hozzá, amit vél...

Folyt. köv.:
Amáliával vagy valamelyik sorstársával

nem sokára más néven találkozhattok ugyanitt...

13 komment

2009.09.14. 12:48 BS50

A hét idézete

A különbözőségnek nem irritálnia hanem inspirálnia kell.

Szólj hozzá!

2009.09.14. 11:50 BS50

Aki változni képes, megmarad

Manapság divat szidni a multikat. Közben az ugy elfelejtődik, hogy nagy munkahelyteremtők, hogy a vásárlóknak alacsonyabb árakat hoznak (mert ugye a bolt van a vásárlóért es nem forditva, ahogyan sokan hinni látszanak, a vásárló a boltért és a termelőkért) és hogy vannak magyar multik is, csak öket külföldon nem utálja senki. Bünbakkeresésben nagyok vagyunk, pedig hát lehetne a multiktól sokat tanulni is. Nem véletlenül és nem profithajhászás es kizsákmányolás alapján lettek nagyok. Sikerük egyik titka, hogy tudtak alkalmazkodni.

 
Nálunk itt Europa szivében 100 kilométert kell autozni, hogy az ember találjon egy olyan kulturált és változatos kinálatu bevásárlo központot, amibol Magyarországon azok a fránya multik minden várost körülépitettek. Hogy itt miért nem, annak semmi köze a multikhoz és sokan az itteniek közül irigykedve mesélnek az otthoni kereskedelmi egységekröl, a késö esti és vasárnapi nyitvatartásról... De nem erröl akartam irni.
 
Mint tudjuk, az Auchan francia cég és mikor saját hazájukban nőni kezdtek, pillanatok alatt elszivták a vásárlókat a kis városi boltoktól. Azok legtöbbje rendre tönkre is ment. Hiába mondogatták, hogy náluk jobb a kenyér vagy frissebb a zöldség... ez részben nem is volt mindig igaz, másrészt meg a vásárlók döntöttek: nekik fontosabb volt a kényelmes parkolás, az alacsonyabb árak és a nagyobb választék. Egy pár kis bolt megmaradt, ök profilt változtattak és vagy olyan szolgáltatast kezdtek nyujtani, ami a nagy áruházaknak nem volt, vagy olyan választékot kináltak, amiért a vevők hajlandok voltak odamenni. De hangsulyozom, a boltok és szállitóik változtak és nem azt próbálták kicsikarni, hogy a vevők változzanak!
 
Aztan jött Francois Mitterand elnök, aki zászlójára tüzte a kis boltok megmentését. A  kutya sem kérte erre, de mint választasi manőver, populáris volt. Az Auchan, mint a legnagyobb és legtöbb uj áruházat épitö cég, kiváló celpont volt az uj akció számára. Persze mint mindenütt, Franciaországban is nagy a szája a politikusoknak, de szerencsére ott sem tehetnek mindent meg a populizmus jegyében. Hogyan lehet egy magáncég növekedését állami eszközökkel meggátolni? Az Europai Unió szigorú verseny szabályai nem sok mozgásteret hagynak az ilyesmire (szerencsére...). Végül is a Francia honatyák egy olyan törvényt hoztak, amely előirta, hogy az uj épitésü szupermarketek alapterületének milyen arányban kell lenni az adott szupermarket vonzáskörzetében lévö kis üzletek alapterületével. Diabolikusan kitalált törvény volt ez, hiszen a kis varosokban, településeken, de még a nagyobb városokban sem igen volt hely uj kis üzletek épitésére, igy szo sem lehetett uj szupermarketekröl sem...
 
Egy vállalkozás csak akkor eletképes hosszu távon is, ha növekedni tud. Az Auchan is ilyen választás elé került. De hogyan növekedjen otthon, ha az uj törvény ezt lehetetlenné teszi? Megtámadni nem lehetett mert igazábol nem volt korlátozás... még ha az is volt igazábol.
 
De hamarosan megszületett a megoldas. Franciaország-szerte az Auchan áruházak köré szép és változatos galériákat épitettek, tele kis üzlettel, vendéglővel, szolgáltatásokkal... és rövid idö mulva elhárult minden akadály az ujabb bevásárló központok épitése elöl, mert a kisboltok alapterületi aránya bőven a törvényben előirtakra módosult. A politikai beleszolás a tervezettől teljesen eltérő eredményt hozott, egy nagy, vásárlo orientált szervezet megtalálta a módját, hogy ugy változzon, hogy vásárlói is és maga is elönyben maradjon.
 
Szinte hallom az ellenzők felhördülését: Az Auchan (és a többi nagy áruház) kijátszotta a törvenyt! Erröl szó sincs. Ott is a vásárlók döntöttek mert ha nem tetszene az uj megoldás, nem lenne életképes. A termelö és a kereskedő van a vásárlóért és nem forditva!
 
Amikor a Cora, az Auchan Magyarországra jött, már természetes módon hozták magukkal a galériás elrendezést, hiszen ez azota többszörösen bizonyitotta vásárlóvonzo képességét.
 
Az ember csak aggodalommal tudja figyelni az olyan kezdeményezéseket, amik azt célozzák, hogy egy áruház polcain minimum ennyi vagy annyi magyar árunak kell lenni. Micsoda korlátolt gondolkodás az, mely elhiszi, hogy ezzel a magyar termelöket segiti valaki. Ha muszáj betartani a százalék irányelvet, akkor mindegy milyen a minőség, ki kell rakni a polcra amit a magyar termelö kinál. Hol van akkor a termelőre nehezedő verseny nyomása a minőseg fenntartására, az ujitásra? Ilyen gyorsan el lehet felejteni, hogy a verseny nélküli piac hova vezet? De tévhit az is, hogy ha a magyar termelök nagyobb részt kapnak a hazai piacból, meg lesznek mentve. Ma még talán, de holnap, holnapután már nem. Termelők, akiket nem szorit a minőség és az ujitás kényszere, akik nem igyekeznek ujabb és ujabb piacokat keresni, más szoval akiknek nem muszáj változni, halálra vannak itélve. Mert a világ változik körülöttük, de egy buta irányelv elhiteti velük, hogy ők maradhatnak a régiek.
 
A mostani gazdasági világválság az Egyesült Államokból indult és a kiskereskedelmi forgalom ottani visszaesésének egyik legnagyobb vesztesei a hatalmas bevásárló központok lettek. Ezekben rendszerint van egy vagy két ugynevezett „horgonyzo” üzlet, nagy áruház, mint nálunk a Skala vagy a régi Corvin. Ezek egy része egyszerüen tönkrement, mások üzletek sorát zárták be. A végeredmény? Bevásárló központok hatalmas üres területekkel. A bevásárló központokat üzemeltető cégek azonban rugalmasan reagálnak a kihivásra. A Fortune folyóirat jelentése szerint csak 2009 második negyedévében legalább 63 egyház, 244 gyogyitó intézmény és 172 iskola költözött be a korábban áruházak altal elfoglalt bevásárlóközponti szárnyakba. De volt olyan is, ahol müvésztelepet vagy pihenő parkot rendeztek be az épület egy részében. A cégek érdeke, hogy a vásárlók továbbra is jöjjenek és a vásárlók szavaznak minden pillanatban. Ahol jönnek, megmarad a bevásárló központ. Ahol nem, eltünik.
 
Hogy a vásárlók mit csináljanak, mit szeressenek, nem pártoknak es egyházaknak kell megmondania. Ezt majd eldöntik ők maguk. Ebbe a körbe tartozik a vasarnapi nyitvatartás is. Az Egyesült Államokban a vasárnapi nyitvatartás a legtermészetesebb dolog a világon. Kicsit késöbb nyitnak a boltok, hogy aki akar, reggel elmehessen misére. A többi az emberekre van bizva. Ahogy azt kell.
 
A fenti példák hatalmas cégek alkalmazkodási taktikáit mutatják be, de van ebben böven tanulság az egyszerü ember, a kis vállalkozó számára is. A változást nem lehet változatlansággal kivédeni. A változást vagy a változatlanságot nem lehet központilag diktálni (bármennyire kényelmes is lenne az).
 
Sikeres csak az lehet kicsiben és nagyban aki a változásban a lehetőséget latja, aki kihasználja azt, aki fejlödik és ujat teremt, aki előre megy és legföképpen aki nem hallgat a visszafelé gondolkodók szirén hangjára.
 
Az almát a tüzből mindig magunknak kellett kikaparni... a különbség most az, hogy a tüzet is magunknak kell rakni. De mennyivel finomabb ez az alma, mikor elkészül!

7 komment

2009.09.14. 08:47 BS50

Reggeli imádság

O Uram, ki vagyok én, hogy felőled
  gondolkodjam,
Ki vagyok én, hogy létezésed kétségbe
  vonjam?
Mert lám, ha magam köré nézek, minden
  harmatcseppben megláthatlak Téged!
A Te kezed munkája a füvek növése, a
  madarak röpte,
Te hagytad mindezt minekünk örökbe.
Köszönöm Istenem, hogy igy tudok látni,
  a vizesés zugásában Téged megtalálni.
Vezessen Uram a Te kezed engem, hogy ha
  elszámolni kell majd,
Csak jót találj bennem.

Szólj hozzá!

2009.09.14. 08:29 BS50

Hajrá Magyarok!

Magyarországon igen jól tudnak szervezni, ha egy egy tömeg megmozditásáról van szó. Ha ellenezni kell valamit, legyen az kordon, másság, egy új fejleszés, ami egy csomó munkahelyet teremtene, valakik valahol csak füttyentenek és máris gyűlik a tömeg és bont, ellenez, rombol, dobál, kiabál...

Ehez képest megdöbbentő volt a hir a napokban az egyik televiziós hiradóban, hogy a lefoglalt több százmillió értékű hamis ruházati termék nagyobb részét a VPOP kénytelen elégetni, mert nincs aki átvegye és szétossza a rászorulók között! A karitativ szervezetek egy kis részt elfogadnak, de a többi megy a tüzre mert nincs pénz eltávolitani belőlük a hamis márkajelzéseket és nincs pénz elszállitani sem.

Hát "Hajrá Magyarok"... hol vannak ilyenkor a nagy hazafiak, a határon túl élőkért aggodók, a tüntetők? Hol vannak az önkéntesek, akik pár óra alatt el tudnák távolitani azokat a cimkéket és sajat autojukon szét tudnák hordani a ruhákat az arra rászorulóknak? Jön a tél és a sok száz millió értékü ruhanemű a szegények számára életmentő lehet.

Ja, hogy ez azzal jár, hogy az ájtatos demagógia helyett meg kell mozdulni és személy szerint is tenni kell valamit? Hogy nem elég a vezérszónokot meghallgatni és aztan menni haza a jó meleg családi feszekbe elhitetve magunkkal, hogy megtettük amit kell?

Persze, biztosan sokan lennének akik szivesen segitenének az égetésben... abban már van gyakorlat, az jo buli...

Mi lenne ha most az összefogás valami pozitiv dolog érdekében történne, ha a gyülekezés eredménye sok itthoni szegény és hajléktalan szenvedésének enyhitése lenne és nem rombolás és nem kirekesztés.

Jo lenne, ha azok a valakik, valahol füttyentenének végre egy jó cél érdekében. Ki tudja, akik jönnének talán még arra is rádöbbennének, hogy adni, segiteni sokkal jobb, mint gyülölni.

Hajrá Magyarok!

Szólj hozzá!

2009.09.10. 13:26 BS50

Amikor nem szólhat a Himnusz

 

A hetvenes években történt... A Karacsonyi éjjféli mise egyik fő pillanata az volt, mikor az elbocsájtó áldás utan az orgonista elkezdte játszani a Himnuszt es a zsufolt templomban mindenki teli tüdővel énekelt (igen, kedves fiatal olvasók, jartunk templomba és nem csak Karacsonykor... soha nem találkoztam senkivel akinek ebből bármilyen baja származott volna... utlevelet is kaptunk és az egyetemre is felvettek mindenkit aki menni akart). Az éjféli mise azért is volt különleges, mert oda eljött még az is, aki amugy nem nagyon járt templomba. A közösség, az együtt ünneplés vonzereje hatalmas volt.
 
Amikor uj plébánost kaptunk és jött a Karacsony, nem igen gondoltunk arra, hogy egy kisebbfajta krizis előtti napokban élünk. Ez csak akkor derült ki, mikor az orgonista (jó barátja valamennyiünknek) szólt, hogy nem lesz ám Himnusz az éjféli mise utan, a plébi megtilotta. Megdöbbenésünk nem lett volna nagyobb akkor sem, ha azt jelentik be, hogy a kerületi párttitkár is résztvesz a misén. Ilyesmiről hallotunk már... de hogy nem lesz himnusz??? A mi templomunkban? MERT A PLÉBI MEGTILOTTA?????? Olyan nem lehet!
 
Az orgonista srác nem akart ujjat húzni a plébivel és azt mondta, azt csinalunk, amit akarunk, de ő nem muzsikál hozzá... Hát jo, akkor majd mi énekelünk zene nélkül.
 
Amikor vége volt a misének, az emberek állva várták az ismerős dallamok felcsendülését,  ám e helyett csak plébi palástja zörgött, amint kézbe vette a letakart áldozati kelyhet és megindult a sekrestye felé. A közönség is elbizonytalanodott és egy páran, akik hátul legközelebb álltak az ajtohoz, elindultak kifelé. Látszolag elfogadták a tényt, hogy ami minden évben a végső főszám volt, nincsen többé...
 
De akkor a koruson allo fiatalok kozül az egyik énekelni kezdett... Gyönyörű hangja volt és a tiltásban még feljebb magasztosult imádságkent szállt a tömjénillatú boltivek alatt: Isten áldd meg a magyart...
 
Alig volt túl az elso pár szón, amikor az orgona is életre kelt ujra es az orgonista srác egy életem, egy halálom bravadoval adta a zenét a fájó szomorú mondatok alá. Megbünhődte már e nép a multat és jövendőt...
 
A kifelé igyekvők megtorpantak, a kint levök visszajöttek es mint morajlo tenger zúgott tovább az ének, betöltve a sziveket és teret.
 
Plébi, már szokásos reverendában, az utolsó pár dallamra tért vissza a sekrestye ajtajába és onnan nézett ki a most már elégedetten távozó sokadalom után.
 
Késöbb, sokkal késöbb magyarázta el valaki, hogy plébi számára az a mondat, a megbünhődte már e nép kezdetü, volt a probléma, mert a jövendöt nem lehet előre megbünhödni... és ezért akarta letiltani az éneket.
 
Miért lehet mindez érdekes ma és itt?
 
Ha körülnézünk a mindennapokban, nagyon sok „plébi” tevékenykedik közöttünk. Félreértés ne essék, ez nem kritika a lelkipásztorok cimére, inkább egy általánositás azokkal szemben akik, ha mégoly jo szándékkal is, egy kis részletre koncentrálva elfelejtik a nagy képet, a nagy összefüggéseket. Megnyerik a csatát és elvesztik a háborút... De itt vannak ők is, akik ha nem zendül fel a megszokott zene, csendben beletörödnek és elindulnak hazafelé. Nem jobbak azok sem, akik bármilyen zenére énekelni kezdenek...
 
A példakép az legyen, aki zene nelkül is tudta a szavakat és volt is bátorsága, hogy énekelni kezdjen. De csak a megfelelő szavakkal és a megfelelö zenére...

Szólj hozzá!

2009.09.10. 11:24 BS50

Mi romolhatott itt el?

 

Sok előnye (de természetesen hátranya is) van annak, ha az ember egy történelmi folyamatot az ido, vagy a ter távlatábol néz végig. Az idö hátratekintési éleslátást hoz, a tér szélesebb körü rálátast... A Magyar rendszerváltás hajnalán innen, a relativ távolból, feltünt pár érdekes dolog, de hát akkor ezek nem látszottak igazán fontosnak. Az országgyulésben fel- feltünő diszmagyar öltözet például még tetszhetett is volna... Késöbb már elgondolkoztunk azon, hogy miért igyekezett annyi mindenki megmenteni a határokon tul elő magyarokat, mikozben otthon a határokon belül gyerekek eheztek, éhesen mentek az iskolába, hajlektalanok fagytak meg... Talán az ő sorsukkal kellett volna először törödni. Sorolhatnám tovabb ezeket az érthetetlen dolgokat, kiegészitve azzal is, hogy vajon miért volt/van az, hogy az elért eredményeket is össznépi lekicsinylés fogadja... Mi romolhatott itt el?
 
Persze könnyü lenne itt most egyik, vagy másik pártot vagy, szokás szerint, a kormányt (elözők, jelenlegi es jövőbeli) okolni. Könnyü es népszerü. De hát ki a kormány és kik a pártok? Az Egyesült Államok alkotmanya igy kezdödik: We the people... Mi, a nép. Egy igazi demokráciában az igazi hatalom a nép és ezt az intezményei utjan gyakorolja. Magyarország ma igazi demokrácia. Hogyan juthatott mégis oda ahol van? Gazdaságilag és meg inkabb tarsadalmilag?
 
Sok okot lehetne felsorolni, meg is teszik jo néhanyan, ki ilyen, ki olyan szinezettel. De ha a sok okot elkezdjuk visszafele analizálni, az összefüggéseket megkeresni és ezek mentén mászni a kiválto okok csúcsa felé, két alapvető probléma látszik kikristályosodni.
 
Az elmult húsz evben sok mindent csináltak az országban, de amit mindenki elfelejtett,  elmagyarazni a népnek, hogy mit jelent az a két szó, hogy DEMOKRÁCIA és KAPITALIZMUS. Márpedig ez életbevágoan fontos lett volna...
 
Gondoljuk meg, honnan jöttünk.
 
Keves kivétellel a nép eszében a nyugati kapitalista társadalmak a jolétet jelentették, amit legtöbben csak azzal tudtak mérni, hogy a Nyugatnémet esztergályos BMW-vel erkezett a Balatonhoz és böven költekezve töltötte idejét mig magyar kollégaja örült, ha kis Trabantjaval eljutott a Foti tohoz... Azzal már kevesen foglalkoztak, hogy otthon Németorszagban az esztergályos az Aldiba jart vasarolni, mert a pénze német markaban es utobb euroban közel sem ert annyit, mint az a balatoni költekezés alapjan elkepzelheto lett volna.
 
Nem foglalkozott azzal sem senki, hogy egy-egy korhazi kezeles Angliaban sok csaladnak anyagi katasztrofát jelenthetett és hogy a gyogyszerekert szinte mindenütt kemenyen fizetni kellett...
 
A balatoni BMW délibábon at az sem látszott, hogy a bajban a kapitalista Államban a segitseg keves és egyre kevesebb, hogy mindenkinek magáért es egymasért kell helytállnia. Ez nem baj, hiszen ettol épül a közösség és ettol lesz az egyen erősebb és kezdeményezőbb... de kihagyni a képből nagy hiba.
 
A demokráciárol is keveske igazi elképzelese volt a népnek. Szabadság? Igen! Mindent lehet? Biztos... Hogy a politikusok a választások elött a vilagon mindenütt lóditanak? Hát azt csak nem... pedig igy van. A véleményt elmondani? Igen! A másik véleményet elfogadni? Azt már nem...
 
Magyarország történelmének egyik legfontosabb pillanatában a költő kései utodai minden oldalon és minden felekezetben elfelejtették azt, amit pedig gyerekként mind belénk vertek: Én egész népemet fogom tani-tani... Senki nem tanitotta a népet a demokrácia müvészetére es a kapitalizmus gyakorlására.
 
Nem, hogy nem tanitotta senki öket, de meg sokan rossz példát is mutattak és mutatnak ma is.
 
Csoda-e hát, ha olyan dolgok történnek, mint a pénzüket vesztett libatenyésztök, akiknek senki nem magyarazta el, hogy a részveny nagy rizikoju befektetés es ha ezt nem akarjak, vegyenek kötvenyt, ott leglább a tőke biztos. A káposzta termelőknek sem magyarázta el senki, hogy bármilyen szép káposztát termelnek is, ha nincs rá piac, másra kell váltani. A kis faluban, ahol gyönyörű zöldség terem, arrol álmodik a nép, hogy csak egy konzervgyár kéne (lenne is neki helye...) és minden jo lenne... Nem értik, miért nem jön a konzervgyár... A kapitalista gazdasági rendszer nem azért maradt fenn győztesen, mert az olyan jo... csakis azért maradt fenn, mert jobbat még senki nem talált ki.
 
Lehet ellene hadakozni és akár politikai tökét is kovácsolni ebböl, de ez nem valtoztat azon, hogy a kapitalista rendszer által kikenyszeritett verseny, az allando megfelelés es fejlödés kényszere mindent előre visz. Az egyes emberek szintjen az eredmeny változo, de a tarsadalom, a nép, az ország szintjén az elönyöket nem lehet megkérdőjelezni.
 
Amit nem lehet, a felelősséget masra háritani. Nem a kormany, nem a párt, nem a multik, nem egyes nepcsoportok, vallások az oka annak, ha egy nép, egy ország az adott lehetőségek ellenére sem megy elöre es felfelé. Egy igazi demokráciában erről csak a nép maga tehet.
 
A Messiás és csodavárás helyett tanitók kellenek, akik megmutatják a különbséget a demokrácia és az anarchia között, akik megértetik a néppel, hogy a piac nem ellenség, hanem lehetőség... de a lehetőséggel élni kell egyedileg és kollektivan, nem várva valami felsőbb közbelépésre...
 
A demokrácia es a kapitalizmus megértése nem szünteti meg automatikusan a szegénységet viszont feleslegessé teszi a bünbakkeresést. És akkor talán marad idő és energia felkarolni az elesetteket, visszavezetni öket az asztalhoz, ami mellett a verseny eredményébol mindenkinek jut valami.

Szólj hozzá!

2009.09.08. 17:18 Rodrigo

2009. szeptember 8. ”Bolond lukból...”

antoan26: ezek szerint a „nagy szexuális” étvágy cikkindító kérdéskörön belül nem interjúztál. Pedig elolvastam volna. Nem feltétlenül „ajzószerként”, inkább szimpla kíváncsiságból. Merthogy vannak lányok, akik határozottan kedvelik ezt a foglalkozást és ebből adódóan (is) meg kell, hogy mondjam meglehetősen sikeresek „keresleti” oldalon. Igen, és akkor még nem is jártuk körbe a témát más oldalairól. Ahányan művelik, annyiféle indíttatás. Szerteágazó, meg még ki tudja miféle. Ja, és nagyon ősi. Úgyhogy szociáldemagógia ide, vagy oda, a prostitúció volt, van és lesz.

Vagy azt akartad kommunikálni, hogy vegyük elejét „Csillához” hasonlóan szerencsétlen helyzetbe került lányok, fiúk, fiatalok, idősek és még sorolhatnám kiknek a sorsának hasonlóképpen történő alakulását? Hogy van ez antoan26?

Ma szereztem rendes cigarettához való zöld alapanyagot. Merthogy szereznem kell. Szerezni. Közben mocsokul ostobán érezni magam, hogy akkor én most egy salak vagyok, mert „eszem a tiltott gyümölcsből”. Különféle építési törmelékeken keresztül mászva még sok minden más is eszembe jutott. De ami nagyon erősen megmaradt bennem, hogy mi az ördögért nem jövedéki termék nálunk ez a cucc. Miért? Miért nem adózhatok utána? Miért nem akarom érezni, hogy sutyiba-mutyiba? Miért jó az, ha engem prostituálnak? Kinek jó?  Tehát. Tisztában vagyok a ténnyel, hogy én egy prostituált vagyok és az állam, mint legfőbb motiváló, mellesleg prostituálóm valójában az, aki engem futtat. Öreganyám, pamuki mama mondta ezt a ’90-es évek közepe táján, mikor adót vetettek ki a testüket árusító emberekre. Az állam a legnagyobb strici. A következetlen gazdaságpolitikán túl, az azért mégiscsak ordenáré, hogy központilag ökörré frusztrálnak, miközben épp’ elég bajod van amúgy is. Olyan jó lenne egy demokratikus Magyarországban, nem prostituáltként élni. Mit gondolsz te erről antoan26?

 

Szólj hozzá!

2009.09.08. 16:54 BS50

Éhsèg nem csak Karàcsonykor van…

 

Forgalmas öszi dèlutàn… A nagy bevàsàrlo központ körul rengeteg ember nyüzsög ezen a szombati napon, mint àltalàban mindig. Szinte minden pénztàr müködik és a két bejàrati kapun at hömpölyög a tömeg. Valami mégis màs mint màs napokon…
 
A bejàratnàl kis nyomtattott cédulakat osztogatnak, a folyoson sokfele egy jol ismert filmszinész kepe plakatokon valami felirattal… a pénztàroktol vezetö folyoson pedig tobb bevàsàrlo kocsi, amibe szinte mindenki belerak egy-két darab arut abbol amit épp az elöbb fizettek ki. Mi folyik itt ? Massziv visszahivàs ? Szerencsejatek ?
 
A helyszin : Mount St. Martin, a Francia-Luxemburgi hatàr kozelében, az agyik Auchan àruhaz galeriàja. A hajléktalanoknak gyüjtenek ruhàt, élelmiszert, takarokat… A kis cédulan egy lista, rajta a javasolt àrukkal amiböl ki mennyit gondol, bent megvehet, aztàn kifelé jöttében elhelyezi az erre a célra odakészitett bevàsàrlo kocsikban. Gyülik is szépen minden. A szinész az akcio védnöke .
 
Az akciohoz cégek is csatlakoztak, bent az àruhàzban nagy halmokban àllnak bizonyos termékek, melyek a listàn is rajta vannak, de ezek gyàrtoi vàllaltàk , hogy minden megvett darab utàn a kétszeresét adomànyozzak a hajléktalanoknak az akcio utan.
 
A sok tele bevàsàrlo kocsi csak sejteti az igazi mennyiséget, amit hamarosan szét lehet majd osztani a ràszorulok között.
 
Azt szoktàk mondani, magyarok mindenütt vannak… làm, az Ardennek dombjai es a Moselle folyo kozt is felhangzik magyar szo…
 
´Ezt nàlunk is csinàljàk Karàcsony elött…` - a mondat tobbi része elveszik a zajban.
 
Igen, Karàcsony elött megmozdulnak az emberek, beindulnak az akciok es sok-sok jotett adja a sajàt fényét az ünnep lobogàsàhoz.
 
Aztàn… ´Elmulik Karàcsony`ahogy a dal mondja es mi megyünk tovàbb. De az éhség, a magànyossàg, a kirekesztettség nem csak Karàcsonykor mar és fàj.
 
Probàljunk ugy segiteni , hogy a ràszoruloknak minden nap Karàcsony legyen !

Szólj hozzá!

2009.09.08. 16:53 BS50

A legkisebb is szamit...

 

1300 kilometerre Budapesttol eleinte nem igazan ertettem a Tesco aruhaz unos untalan ismetelgetett szlogenjet: A legkisebb is szamit! A legkisebb mi? Es ha szamit, akkor mi van? Otthon talan tobb mindenki ertette ezt a nekem orok relytelynek tuno mondast.
Aztan egy nap Magyar ismerosokkel beszelgettunk es szo kerult az otthoni helyzetrol, a hajlektalanokrol, a szegenyekrol, az ehesen iskolaba meno gyerekekrol, a rozoga kis hazakban megfagyott nyugdijasokrol. Mindenki nagyokat sohajtott, kifejezte reszvetet, elitelte a helyzetet majd megallapitotta, hogy a kormanynak vagy valakinek tenni kene mar valamit, mert hat ez borzalmas… Azt is mondtak, tennenek ok is valamit, de hat mit lehet tenni, egy-ket emberen segiteni, csepp a tengerben, az vagy elissza vagy ellopjak tole,  akkor meg karba megy a segitseg… igy hat nem is erdemes tenni semmit. Majd a kormany ,  vagy valaki. Nem sokkal kesobb Pesten jartunk es ottani ismerosok ugyanezt mondtak. Tenni kene valamit, de valaki masnak, nagyban mert kicsiben nem erdemes…
 
Nem hiszem, hogy a Tesco reklam ugynoksege ezeknek az ismerosokenk akart volna uzenetet kuldeni es nem hiszem hogy ez lenne a szlogen jelentese, de micsoda szuper uzenet ez, A LEGKISEBB IS SZAMIT!!!!! Igen, a legkisebb is szamit es a sok legkisebbol lesz a legnagyobb.
 
Ha mindenki csak a legkisebb segitseget adja, egy kiflit egy hajlektalannak, egy takarot telen, egy tal levest hideg teli esten, ezer es ezer raszorulo lete lenne egy picivel jobb…
 
Annak idejen az altalanos iskolaban volt a Feri… o volt a legszegenyebb az osztalyban es igazabol szakadt cipoben es ehesen kellett volna minden nap jonnie. De nem volt ehes es volt rendes cipoje is. Mert minden nap masik osztalytarsanal ebedelhetett es hasznalt, de meg hordhato cipo es kabat is boven akadt az osztalyban. Mindenki “csak” egy picit segitett es ha tobb Feri lett volna, nem ehezett volna egyikuk sem.
 
Igen, kenyelemesebb a segitseg helyett megideologizalni a helyzetet es belenyugodni, hogy amit en tehetek, az csak egy csepp a tengerben, nem old meg semmit es ezert nem erdemes foglalkozi vele. Majd a kormany vagy valaki…
 
Ahogy a leghosszab ut is egy kis lepessel kezdodik, a segitseg a raszoruloknak is kezdodhet kis lepesekkel. Ha sokan tesznek egy kis lepest, a leghosszabb ut is bejarhato!
 
Egy ehes embernek nehez elmagyarazni, hogy azert nem vettem egy plusz kiflit amit neki adok, mert az csak egy csepp a tengerben… igen, az en szemszogembol talan, de az ovebol az a kifli maga a tenger.
 

A LEGKISEBB IS SZAMIT! Egy zsomle, egy jo szo, egy simogatas… minden.

Szólj hozzá!

2009.09.08. 16:51 BS50

A lathatatlan lany

(Elnezest, hogy ezek ekezetek nelkul erkeznek. Meg nincs magyar ekezetes klaviaturam.)

A lathatatlan lany
 
Igaz tortenet…
 
 
A juliusi nap forro fenyeben kulfoldi rendszamu auto allt meg a nagy bevasarlo kozpont parkolojaban. A sofor szakallas, magas ferfi, lathatoan nem eloszor jar itt. Mellette csinos rovid haju lany.
 
Kiszallva az autobol, hatarozott leptekkel indult el az epuletek fele es kozelebb erve korulnezett… keresett valamit vagy valakit… belepve az uzletkozpont kellemes huvosebe, magyarul szolitotta meg az egyik biztonsagi ort.
 
-          Elnezest… regebben voltak itt hajlektalanok, most nem latom oket…
-          Mer’, hianyzanak? – vagott szavaba az or.
-          Nem arrol van szo, csak tudni szeretnem, hova mentek, jonnek-e ide neha meg?
-          Hat ki lettek takaritva innet… harcolunk ellenuk kemenyen, remelem ide nem jonnek tobbet! – az or lathatoan meg volt elegedve magaval.
-          De tenyleg nem tudja, hova mehettek?
-          Nem tudom, nagyon elszemtelenedtek, ki lettek takaritva innet.
 
A ferfi szemeben valami mely szomorusag tukrozodott… egy pillanatra eszebe ottlott, mit mondott Balint, az egyik hajlektalan, mikor egy evvel korabban a parkoloban talalkoztak. “Nekem muszaj inni, hogy elviseljem mikor szinte mindenki, akitol kerem, hagy vigyem a kocsit a szazas fejebe a helyere, elzavar, hogy te budos cigany, takarodj!”
 
Elszemtelenedtek? Vagy csak meg ehesebbek lettek?
 
Az or mindebbol mit sem vett eszre. Nem az o dolga ha ez a bolond keresi azt “amit” ok sikeresen kitakaritottak. Mire ujra felnezett, a szakallas mar kifele ment az automata ajton…
 
Kint masik or allt, idosebb, gumibottal es egy nagy szurke kutyaval ,aki a melegben aleltan hevert a labanal.  A szakallas ot is megszolitotta…
 
-          Nem tudom hova mentek. Mult heten lebuldozereztek a satrakat az embereket meg elkergettek. A kozonsegnek eleg volt beloluk, ide nem johetnek tobbet.
-          De hat ha itt dolgozik, csak kellene tudnia, ha csak nagyjabol is, merre mehettek?
-          Hat ha annyire kivancsi, menjen az egyes kapuhoz, ott ul egy terhes lany, az hozzajuk tartozik, o talan meg tudja mondani.
 
A szakallas nagy orommel koszonte meg a felvilagositast es egy pillanatra ugy tunt, a nap fenyesebben sutott a parkolo azon szegletebe. A szakallas akkor meg nem tudhatta, hogy ez az or titokban estenkent vajaskenyeret csempeszett az ehezoknek…
 
De a napfeny csak pillanatokig tartott. Ahogy elindult, hata mogott az orhoz gurult egy kerekes szekben ulo ferfi.
- A Balintekat keresi? Remelem a banyaban van es mar rarobbantottak a homokot!- mondta jo hangosan, hogy a szakallas is hallja. 
 
Az egyes kapunal nem egy, hanem ket fiatal terhes no is ult, a nagy melegben szinte aleltan, a kenyelmetlen fem padon hat honapos eletet takaro hasuktol kenyszeritett pozban… csak a szemuk elt, benne remenytelenseg. Ket cigany fiatalember allt a pad mellet, egyikuk izmos es sotetebb boru, masikuk vekony, labuknal szakadt, ures szatyor.
 
-          Jonapot! En a Balintekat keresem…
-          Mier’?
 
Latszott mind a negy fiatalon, hogy barki, aki a Balintek utan erdeklodik, csak rossz hir lehet… de ugyanakkor igazabol meg senki soha nem erdeklodott a Balintek utan. Akik jottek es elkergettek oket, nem kerdeztek a nevuket, mint ahogy azok sem, akik ejjel rajuk gyujottak a satrat, az elmult telen haromszor is.
 
-          Nekem a Balint ismerosom es a Tunde is…
 
Ez lehetett a varazsszo mert hiszem aki Tundet is ismeri, nem lehet ellenseg. Tundet aki felnott kora ellenere sem magasabb 150 cmnel es Balint csak ugy emlegette mindig, hogy a “Kis felesegem”… Tunde pici meretei ellenere is kepes volt a nagy melak embert lebeszelni arrol, hogy egy kis “Koccintos”-ert konyorogjon…
 
-          Nem johetnek azok ide tobbet, de en a Balint fia vagyok. – mutatkozott be a vekonyabb fiatalember.
-          A kutya megvan meg? – kerdezte a szakallas.
 
Masodperceken belul meg volt a bizonyitek, hogy a fiatalember igazat mondott, hiszen a fekete kutya viselt dolgait mas mint Balint fia nem igazan tudhatta.
 
-          Hoztunk megint ruhat, meg mindenfelet, mint tavaly, akkor odaadnam nektek – mondta a szakallas.
-          Uram, kaphatnank valamit enni elobb? Tegnap este ota nem ettek a lanyok sem semmit…
 
Mintha egy pillanatra megallt volna a vilag, pedig szazak es szazak jottek mentek, megrakott kocsival, szepen oltozve, draga autokbol ki- es beszallva…
 
Nem sokkal kesobb a szakallas megrakott bevasarlo kocsival erkezett vissza… Bent alaposan kellett tornie a fejet, mit is vettek annak idejen, mikor az o felesege varta gyermekeiket… De azert sikerult osszeszedni mindent, ami el is all a melegben meg jot is tesz a ket aldott allapotban levo lanynak is meg a fiuknak… gyumolcs, paradicsom, paprika, tej, paprikas kolbasz, rostos ital, csokolade…
 
Ugy estek neki az etelnek, hogy azt nem lehetett szinleni, igy csak az eszik, aki mar napok, hetek ota ehezik es csokit ki tudja, mikor tartott a kezeben utoljara…
 
Szazak es szazak jottek-mentek kozben es nem lattak semmit…
 
Egy masik kocsival ujra fordult a szakallas  es odatolta az auto rakomanyat. Most jott vele a lany is, kezeben kulon kis csomaggal. Volt ott sok minden, cipok, polok, vekonyabb takarok es meg egy nagy, hofeher paplan is ami az eredeti muanyag zsakban volt, nem hasznalta meg senki.
 
Az egyik lany a paplant megsimitva, halkan sohajott: O milyen gyonyoru feher!
 
Ezt sem latta es nem hallotta meg senki…
 
A rovid haju lany kozben egy nagy csomo bizsut vett ki a csomagbol… ezeket el lehet adni de hordani is lehet majd… A ket fiatal orommel turkalt a sok holmi kozott… ez penz persze , de talan egyet egyet el is lehet tenni es felvenni majd…
 
Kozben odajott az or es ellenorizte, hogy nincs-e a kocsiban alkohol (nem volt) es azt is tisztazta, hogy nem a fiatalok keregettek, hanem valaki jott es hozott nekik egy csomo mindent. Ezt parszor el kellet a radion ismetelni, lathatolag a vonal masik vegen olyasmit hallottak, amit meg eddig nem nagyon. IGEN, IGEN, nem keregettek, kaptak. KAPTAK.
 
A szakallas lathatoan zavarban volt a sok-sok koszono szo hallatan es jobb hijjan kezet fogott a negy fiatallal, akik akkorra mar a rongyos nagy szatyorba rakosgattak a kincseket.
 
-Uram – mondta az egyik – nem tudna nekunk valami munkat adni?
 
A tomeg erre sem figyelt fel…
 
Ahogy a szakallas magas alakja es mellette a lany elvegyult a parkolo tomegeben, a hatukon ereztek a negy fiatal pillantasat. -Ma este legalabb egyszer nem ehesen megyunk aludni es a babak is jollaknak a kerek kis hasakban…
 
A hosszu nyari nap mar a vegehez kozeledett, a padon mar csak egy terhes lany ult, mellette egy bevasarlo kocsiban par polo, gyonyoruen osszehajtva, ahogyan az kell, mellette a vacsorara es reggelire valo.
 
Ul, kezet hasara teszi mint minden varandos asszony a vilagon mindenutt, szemeben a messzeseg es meg nem ertett gondolatok.
 
Szazak es ezrek mennek el mellette es csak az ures padot latjak. Korabban szazak csodalkoztak, hogy miert beszel az ures padhoz az a szakallas meg a rovid haju lany…
 
Amit nem latnak az nincs… Az Europai Unio kozepen, egy nyuzsgo fovarosban, 2009 nyaran egy 6 honapos terhes no lathatatlan lehet, ehezhet es nincs hol lehajtani a fejet…
 
Ugy tunik, rombolni kivaloan tudunk…. Kenyeret osztani meg nem.

Szólj hozzá!

2009.09.08. 11:12 Rodrigo

2009. szeptember 7. Reményteljes reménytelenség

Ma Edelénybe kellett volna utaznom, ahol ismeretlen ismerősökkel közösen és békésen és okosan és jószagúan a polgármesteri hivatalban dolgozó polgármesternek el kellett volna mondani, hogy nem túl életszerű mikor azt állítja, hogy várandós cigány asszonyok gumikalapáccsal csapkodják a pocijukat annak reményében, hogy majd kerge gyermekük születik és ez által magasabb összegű családi pótlékra tarthatnak igényt (http://www.dalit.hu/divatta-lett-a-rasszista-hangulatkeltes-az-allami-vezetok-koreben-borsodban/).

Nem jutottam el Edelénybe. Ahogy a múlt szombati meleg felvonulást is lekéstem a párommal. Nem vagyok túl jól emiatt. A békés demonstrációkról rendszerint lekéső muki. Persze bíztatgathatom magam, hogy majd a következő hasonló békés megmozdulást ki nem hagyom. Minden okom megvan rá, hogy el is higgyem. Lesz következő. Mindig van valami, ami/amik/aki/akik miatt ki lehet fejezni, hogy ejnyebejnye.

Ma Pannon példakép lett Derdák Tibor, a sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatója. A PR-on túl közel 30 évnyi küzdelem /minden lehetséges fórumon/: el a kezekkel a szegényeimtől. Ő lenne Derdák Tibor. Persze sokkal több Ő ennél.

A nap süt, a mentők szirénáznak. Minden a megszokott mederben. Sin City....

 

2 komment

2009.09.08. 08:36 antoan26

Eladó testek – Diákprostitúció

Címkék: prostitúció


Miért? Könnyed megélhetés? Nagy szexuális étvágy? Szükség vagy a könnyebb út?

 

Amikor azt a feladatot választottam, hogy írok erről a kényes témáról, azt gondoltam, hogy a legtényszerűbb, ha megkérdezek olyan lányokat, akik ebből élnek. A neten keresgéltem, 8 lánnyal beszéltem telefonon. Négyen nem voltak diákok, csak úgymond vágykeltőként szerepelt hirdetésükben ez az opció. Négyen Budapest legnagyobb és leghírnevesebb egyetemeire jártak,(ELTE, BME, Corvinus). Ketten egyáltalán nem akartak nyilatkozni, egy lány azt mondta, neki mindegy, hogy beszélgetünk vagy szexelünk, de 15 ezer Ft. (Egyiket sem tettük) Beszélgetőpartnerem is csak úgy vállalta, ha teljesen anonim maradhat. A neve, a szak, amit tanul, kitaláció. Mindennemű egyezés a véletlen műve.

 

Számítások szerint egy egyetemistának, főiskolásnak havi 70-80 ezer forintra van szüksége a megélhetéshez, költségtérítéses képzésnél ez az összeg természetesen sokkal több.

 

A prostitúció okai Tábori Kornél és Székely Vladimir: Az erkölcstelen Budapest című tanulmánya szerint: a nyomor, a megcsalatottság, a kitaszítottság, valamint a kényszer, hogy a családról gondoskodni kell. A szex iránti vágy egyáltalán nem játszik szerepet.

 

Eva Clouet francia szociológushallgató szerint a diáklányok a kilátástalan anyagi helyzet, a védett családi burokból való kitörési kényszer vagy szerelmi csalódás miatt lépnek a prostitúció lélekölő útjára.

 

A Magyar Köztársaság törvényei szerint mindenki prostituáltnak számít, aki anyagi ellenszolgáltatásért cserébe szexuális szolgáltatást nyújt. Ha szerelmes az illetőbe, akkor is. Egy titkárnő, ha lefekszik a főnökével és hirtelen fizetésemelést vagy szabadnapot  kap, prostituált.

 

 

Nincs statisztika arról, hogy hány prostituáltnak van felsőfokú végzettsége.

 

A tözsdeforum.hu-nak az egyik diákszövetkezet vezetője azt nyilatkozta, hogy mindig lehet diákmunkát találni. „Mindez pedig arra mutat rá: az, hogy melyik diák mit vállal el, csak hogy 20 ezer forintért ne húsz, hanem mindössze egy órát kelljen dolgoznia, pusztán egyéni ízlés és erkölcs kérdése.“ Nos, az index.hu szerint a diákmunkák száma 40%-al csökkent a válság óta. A beszélgető partneremet elkísértem Budapest összes diákmunka-közvetítőjéhez, semmilyen munkát nem tudtak ajánlani neki.

 

 

 

Csilla

 

19 éves vagyok, apum nyugdíjas, beteg, anyum napi 6 órában takarít, és most kiégett a házunk is, gondolhatod, mennyi pénzünk van. Semmi munka nincs, azt terveztem, hogy a nyáron dolgozom, és a pénzből fedezem a sulit, de semmi állás nincs. Élelmiszerboltban szerettem volna elhelyezkedni, azt mondták, nem vehetnek fel, mert nincs kereskedelmi végzettségem. Pincérállást nem kaptam, tapasztalat híján. Diákmunka sincs. Éppen a neten kerestem valami lehetőséget, ekkor olvastam arról, hogy szexuális szolgáltatás fejében anyagi támogatást biztosítanak... Eddig öt ügyfelem volt. Összesen 100 ezer forintot kerestem. Hidd el, nem élveztem, de semmilyen más megoldást nem találtam. Persze én is inkább lennék akár takarítónő is. Erkölcsileg? Ne hülyéskedj, életemben összesen 8 férfival voltam, van olyan évfolyamtársnőm, aki ennél akár kétszer többel is, csak nem kapott pénzt érte...Suli mellett pedig szintúgy nem tudok majd dolgozni, mert muszáj bejárni. Van jelenléti ív. Egyszerűen ilyen rugalmas állás sincs. Ha elmennék valami gyárba, abba kéne hagynom a sulit, soha nem tudnék kitörni, örökké munkás maradnék, miközben kémia versenyeket nyertem. De ebben semmi különleges nincs, nagyon sokan csinálják ezt. A neten ismerkednek, alakulnak ki a kapcsolatok. Valaki kimegy a nyárra külföldre, főleg Olaszországba, Spanyolországba. Valaki masszázsszalonban dolgozik, ott csak masszírozás van, a prostitúció miatt kirúgnak, vannak beépített ügyfelek, akik ajánlatot tesznek, ha elfogadják, kirúgják őket. Legalábbis így mesélte egy lány, aki egyetemre jár. Én húszezret kérek és mindent megcsinálok egy órán keresztül, kivéve a csókolózást. Eddig minden ügyfelem szimpatikus volt. 28-tól 65 évesig. A 65 évessel csak kártyáztam, mert cukorbeteg volt. Csak fiatal társaságra vágyott és volt pénze. Felmegyek hozzájuk, hozzánk ugye nem jöhetnek, ha anya megtudná, megőrülne...Volt pasim, de elutazott egy munka miatt, nem szakítottunk végül is, csak nagyon ritkán találkozunk, csak telefon, meg mail. Senki sem tudja a környezetemben, nagyon ciki lenne, ha kiderülne. Nem járok bulizni, utoljára 16 évesen voltam, a ZP-ben. Nem dohányzom, nem kábítószerezem; receptekre, a ház rendbetételére, - amikor elkezdtem - már ételre kellett a pénz. Moziba se járok. Az ügyfelekkel délelőtt találkozom, amikor anyu dolgozik. Van két hörcsögöm, cicák, szeretek kirándulni, ezt szoktam csinálni. Meg persze tanulok, ezerrel. A végzetségemmel nagyon jól el lehet helyezkedni, még manapság is, a világválság közepén, ezért sem akarom abbahagyni, még egy évem van hátra. Nem tudom, hogy vállalok-e valakit. Mindig csak akkor csináltam, ha valami baj történt, az meg persze mindig volt. Nagyon pechesek vagyunk, de tényleg. A házunk is úgy égett meg, hogy belecsapott a villám. Hát már szinte vicces. A biztosító persze nem fizet. Szóval, ilyenek történnek. Agyrém, nem? Köszi a kávét.

 

 

Szólj hozzá!

2009.01.21. 18:33 zsoffantyu

Válság és pénzügyi kultúra

Címkék: válság szegénység csr kirekesztés pénzügyi kultúra önsegítés

A lapok hasábjai megteltek a pénzügyi válságról szóló hírekkel, elemzésekkel. Globális jelenség, hogy a középosztály egyként aggódik vagyona elvesztése, instrumentumai elértéktelenedése miatt. Méltatlanul kevés szó esik azonban arról, hogy a felfordulásnak milyen hatásai lesznek a társadalmi hierarchia alján tengődő tömegekre. Leszámítva azt, hogy a házuk törlesztőrészletét fizetni képtelen, jobbára munkanélküli segélyükre hitelt felvevő (jellemzően színesbőrű) amerikaiak csoportját jelölte meg a média a válság triggeréül, alig-alig hallani arról, mit tervez a hatalom, a pénzügyi világ a társadalmi minimum fenntartása érdekében. És keveset beszélünk mostanában arról is, hogy milyen a társadalmilag halmozottan hátrányos emberek pénzügyi kultúrája.

Az elmúlt években már történtek Magyarországon lépések. Ahogyan a telekommunikációs szektor részesei felismerték, hogy azzal, ha terjesztik a digitális írástudást, saját malmukra hajtják a vizet, s növelik a piacukat, egyfajta kék óceánra átevezve, azokat is potenciális fogyasztóvá teszik, akik eddig nem voltak azok, úgy a pénzügyi szektor is remélhetően e felismerés kapujában áll. Igaz, hogy az egyik bank főműsoridőben sugárzott reklámblokkban méreg drága pénzért próbál e téren tenni, talán nem is a leghatásosabb módon. Ugyanez a bank azonban már felismerte, hogy az egyik leghátrányosabb helyzetű, ugyanakkor az újra még fogékony réteg, a családon kívül nevelkedő gyerekek felé kell lépéseket tenni. Karácsonyi ajándék helyett azt kell adni nekik, amire a legnagyobb szükségük van és aminek egy bank a leginkább a birtokában van: gazdálkodási ismereteket, pénzügyi kultúrát tanítani.

Ha konkrét kezdeményezések még nincsenek is, de a diskurzus már megindult hazánkban is a mikrofinanszírozásról, mely – talán első olvasásra túlzásnak tűnhet – a szociálpolitika új vezérlőcsillaga lehet. E megoldás lényege, mely Indiában számos családot húzott ki sikerrel a mély szegénységből, hogy a társadalmi ranglétra alsó fokain álló embereket hitelképesnek tekint a középosztály, s különböző – leginkább on-line – csatornákon keresztül kölcsönt ad számukra akkora összeg erejéig, mely elvesztése vagy részleges visszafizetése még nem okoz pénzügyi csődöt a kölcsönzőnek. A kedvezményezett pedig beindítja mikrovállalkozását (Afrikában például szőnyeg- vagy ruhakereskedést, Azerbajdzsánban saját készítésű bútorok eladását), s törleszti a hitelt. Ha visszafizette a pénzt, magasabb összeget is kölcsönkaphat. Ehhez pedig szükség van szociális munkásokra, pontosabban mentorokra. Olyan motivátor szakemberekre, akik értik, ismerik a szegénység természetét, hitelesek a hátrányos helyzetűek körében, egyben maguk is rendelkeznek a vállalkozások elindításához, a stratégia megtervezéséhez szükséges ismeretek alapjaival. Magyarországon egyelőre a szociális munkások jelentős része híján van e kompetenciáknak.

A vállalatok napjainkban már egymást túllicitálva felelősek társadalmilag, legalábbis igyekeznek annak tűnni. Talán két klasszikus hibát követnek el: az egyik az, hogy a jól kommunikálható programokat részesítik előnyben, a másik pedig, hogy nem törődnek azzal, mit is várnak tőlük tulajdonosaik, részvényeseik, azaz pluszt erőforrást fordítanak társadalmi részvételükre, ahelyett, hogy az üzleti tevékenységükhöz szorosan tartozó CSR-policyt vinnének. A munkavállalók bevonása, az önkéntesség több okból is segít a problémák megoldásában, igaz ez a pénzügyi szervezetek esetében is. Az önkéntes munka keretében pénzügyi kultúrát, a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen készségeket oktató munkavállaló cége iránt elköteleződése növekszik, hiszen olyan programban vesz részt, melyet nem a pénz eltapsolásának tart, hanem értelmes tevékenységnek. Végül, de legelső sorban pedig az adott bank, biztosító hozzájárul ahhoz, hogy a magyar állampolgárok mind nagyobb hányada legyen képes megítélni azt, erejéhez mért-e hitelt felvenni plazmatévére.

Ki tudja, meddig tart a válság és milyen mélységű lesz. Az azonban biztos, hogy a világ előbb-utóbb kikeveredik belőle, s újra indul az élet. Nem mindegy azonban hogy miként jön ki belőle tehetős és generációk óta nincstelen ember. Mindannyiunk felelőssége, hogy hírig idején is bátrak legyünk a hosszú távon megtérülő társadalmi befektetésre, azaz a társadalmi szolidaritásra.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása